Szóval itt voltam Russelben és meg sem néztem. Nehéz volt a cuccom ahhoz, hogy városnézésre menjek vele, reggel óta hurcibáltam ahogy megtettem a kilómétereket és melegem is volt.
P-nél kaptam egy kis házikót, az energiát dízelgenerátor szolgáltatta, a hűtő, fagyasztó, laptoptöltés, telefon azzal ment. Hosztom nemsokára beszerez napelemeket. Napi 4-6 óra volt a munka, én főleg a kertet hoztam rendbe, elég gazos volt és sok volt a kupi. Mindezt szállásért és kajáért, még kis zsebpénz is járt. Lelkiismeretesen dolgoztam, jól esett hogy szépült a telek a kezeim alatt.
Délutánonként a környéken nézelődtem , pihentem, terveztem a következő lépést, strandra mentem. Viszonylag messze volt a vízpart, egy hegyoldalban kacskaringózó útról kellett átmenni a kapun es még ott is ment egy darabig az út a házig.
Jó kis hely volt, rengeteg madárral, állítólag őzek is járnak ott esténként. Láttam papagájokat, tuikkal feküdtem és verebekkel keltem. Esténként időben kellett elmenni zuhanyozni, különben a patak mellett az erdőben a szúnyogok zabáltak fel. Napközben nagyon változatos volt az idő, ha el is kezdett esni az eső, hamar vége lett. És ilyenkor gyötrően magas volt a páratartalom…. sokszor meg kellett állni, teát , vizet inni, de volt mindenre ido es tér. Két estén filmet néztünk, boy-t es a whaleridert, kaptam magokat rágcsálni, és volt bőven gyümölcs is a nap folyaman. Sőt, még fagyit is kaptam! Meg sem bírtam enni, annyira sok volt 😀 Szóval jó dolgom volt. A baj csak azzal volt, hogy az internetet nagyon ritkán fogadta a telefonom, sokszor éreztem magam egy internetes fekete lyukban és nem tudtam olyan ütemben tervezni az utam, írni a blogomat vagy bármi ilyesmit, ahogy szerettem volna.
Amikor eljött a szombat, elmentünk horgászni P hajóján. El szeretett volna vinni a Hole in the rock látványossághoz, ami tulajdonképpen egy nagy lyuk egy nagy sziklában egy szigeten az óceánon. Nem volt kifejezetten szélcsendes idő, a hullámok egyre nagyobbak és nagyobbak lettek ahogy hagytuk el a kikötőt. A pali mondta, nem kell félni, de őszintén megmondom, nem igazán vagyok a tengerre való. Mindkét kezemmel erosen kapaszkodtam a hajóba ahogy ugrált a hullámokon
Közben próbáltam a sziklákat figyelni a parton, mert lehetett volna rajtuk pingvin (nem láttam egyet sem). Egyre nagyobb tengeri marak körözgettek körülöttünk, a hajó felzavarta a halakat, szívesen repültek egészen közel is. Tervem, hogy majd szép fotókat készítek a hajóról, elég hamar kútba esett. Örültem, ha fogódzkodni tudtam, még a lábujjaimmal is markoltam a szandált ösztönből de így sem tudtam megakadályozni, hogy néha – néha elveszítsem a talajt a lábam alól, szó szerint. Fel is sikítottam néha, a halálfélelemtől, miközben P fülig érő mosollyal élvezte a kellemes hajókázást.
Majd visszafordultunk a kisebb szigetek felé, és egyik ámulatból a másik ámulatba estem.
Moturua sziget és a többi meseszép sziget, apró öblök, türkizkék víz… gyönyörű volt, ahogy a nap kisütött és nyugodtabb vizekre érkeztünk! Elmentünk a kilátóhoz Moturuán és könnyűbúvárkodtunk a robinson szigeten (talán, de lehet, hogy rosszul emlékszem). Ez utóbbi helyen volt New Zealand Dotterel, egy endemikus faj. Sőt, egy egesz család volt, apuci, aki folyton riasztott, anyuci, és ket picike, tollal fedett golflabda, pálcikalábakon. Ilyen édes, aranyos teremtményeket még életemben nem láttam! Megpróbáltam közel férkőzni hozzájuk hogy csináljak egy jó képet, de nehezen sikerült. A picik riasztásra fogták a virgácsaikat es bekúsztak egy kisebb bokor alá.
A vvíz alatt pedig több színes halfaj is úszkált, sőt, lattam sarga-barna foltos tengeri csigát is (egyáltalán így hívják magyarul?), vagy 30 cm hosszú, vaskos teremtmény volt! A következő halfajokat biztos, hogy láttam : australasian snapper, twister, banded kokopu, spotty, variable triplefin, easter king wrasse, redfin bully, banded morwong es még biztos van olyan, amit nem tudtsm megjegyezni vagy el is felejtettem.
kaland az életed - your life is an adventure 