Ahogy egyre inkább elmerülök ebben a világban, egyre inkább nyílik a szemem. Ahogy egyre inkább nyílik a szemem, egyre inkább elmerülök ebben a világban.
Nem is gondolná a mindennapi, modern társadalomban élő ember, hogy milyen forradalom, milyen elsöprő erő növekszik a felszín alatt. Grassroot -események, ökofaluk nőnek ki a semmiből, csöndesen teszik a dolgukat, dolgoznak a fenntarthatóságukon, formálják önmagukat a bennük élő emberek, igyekeznek jobbá válni, és valami jót tenni ebben a világban. Emberek, embercsoportok, akik úgy döntöttek, hogy elég volt, ez így nem mehet tovább, és ráébredtek, mind rajtuk múlik, mi történik. Ugyan a világot megváltani-megváltoztatni tán nem lehet (még), hát “gondolkodj globálisan-cselekedj lokálisan”, fogják magukat és elvonulnak, maguk mögött hagyják a mókuskereket, a kizsákmányolást és új életet kezdenek. Nem is sejtenéd, ezer és ezer ökofalu van a világon, egyeseket vallás, másokat egyéb fonál köt össze, permakultúra, gondolkodásmód valamilyen formában mindig azonos. Nem is gondolnád, ezer és ezer ashram létezik a világon, Európában is, nem csak Indiában, ahol az emberek igyekeznek természetközeli, természetbarát módon élni, minél kíméletesebben Földanyával és egyéb élőlényekkel. Ezek mind visszavonultan, távol a zajtól, nem hivalkodóan, felfuvalkodva…nem is gondolnád.
Egy nagyon régi tanulságom cseng most a fejemben, egyik volt barátom mondta nekem: ” Azt gondolod, egyedül vagy, gyenge, apró, nincs szignifikáns hatása a nagyvilágban annak, amit teszel, ahogyan gondolkozol, ahogyan élsz…? Nézz fel a csillagos égre. Egy csillag vajon min gondolkozik? A csillag annyira fényes, tán nem is képes látni a többieket. A csillag úgy érzi, egyes-egyedül van a sötét égbolton, annyira fényesen ragyog, hogy elnyomja a távoli többi csillagot. Nem tud róluk…milliárd és milliárd csillag gondolja ezt…közben felragyogják együtt a koromsötét égboltot, létrehozva a tejutat és azon túl is… Nem vagy egyedül. Egy csillag vagy, sok millió csillagtárssal. És számít a fényed. Akkor is, ha nem látod, hogy léteznek, sőt, ragyognak a többiek.”
Amikor eljutunk egy bizonyos pontra az életünkben, választanunk kell. Követni a számunkra kikövezett utat- suli, egyetem, munka, nyugdíj; diákhitel, minimálbér, számláról számlára, akkor több csak, ha ravaszkodunk és könyöklünk, majd a kisnyugdíj nagy részéből 8 gyógyszer kifizetése, a maradék a TV-re és a fehér kenyérre megy el…
És ha nem idomulunk, fekete bárányok leszünk. Nem hallgatunk a politikusokra, nem hallgatunk a médiára, nem hallgatunk a limitáló, begyökeresedett, idejétmúlt szabályokra… Csöndesen ellenállunk. Aztán van egy olyan út, amikor kilépünk, igyekszünk kilépni a társadalomból, túl látni rajta, nem részt venni a mókuskerékben, ügyeskedni a rendszerrel… ezt csinálják a (digitális és egyéb) nomádok, a diákok-fiatalok akik különböző támogatott programokon vesznek részt, a világszerte egyre növekvő számú önkéntesek. Világunkban nem az anyagiak játszák az elsődleges szerepet. Túllátunk a kondicionált, elénk tárt jövőképen ( iskola-egyetem-rabszolgaság, nyugdíjasévek-halál) melyben rabszolgaként a rendszert szolgáljuk; a bébi korunktól belénk táplált manipuláción (“ez a valós világ, ennyi van és nincs több, ilyenek a keretei, illeszkedj- idomulj különben kiközösít a társadalom és annál rosszabb nincs”). Morális hozzáállásunk nem ért egyet a fennálló szisztémával, annak társadalmi, gazdasági és környezeti következményeivel. Látjuk a nagyobb képet, látjuk a politikai kis- és nagyhatalmak félelem vezette egymás elleni harcát aminek eredményeképpen, akárhogy is végződik, a kisemberek húzzák a rövidebbet, amiben az ökoszisztéma ronccsá használódik, amiben minden élő és élettelen csupán csak árucikk, amiben az emberek rabszolgák és semmi hatalmuk sincs életük felett, de elhitetik velük, hogy van, arcukba tolva az undorítóbbnál szennyezőbb reklámokat amikben választhatnak a pálmaolajas csokoládé és a pálmaolajas csipsz között, a másfeles vagy a három százalék zsírtartalmú tej között amit tehenek rendszeres megerőszakolásával és kizsákmányolásával, borjak lemészárlásával tesznek lehetővé, az igazságot nem is annyira takargatva a szemünk elől…
Mi vagyunk azok, akik látják ezt. És kihasználjuk a kiskapukat, egyesek még a még mindig jelen levő, fennálló-omladozó pénzügyi rendszer utolsó hullámait lovagolják (online üzletek birtokosai, repülővel egzotikus helyről a másikra ugráló digitális nomádok), míg mások még mélyebbre menve a rendszertől való minél egyértelműbb elszakadáson dolgoznak (valódi nomádok, ökofalvak ilyen-olyan mértékben).
Amikor nem vagy olyan, mint a többiek, amikor többet szeretnél az életben, mint amit akarnak, hogy akarj; amikor messzebb látsz, mint az előtted elhúzott mézesmadzag; amikor átlátsz a kisded játékokon, a manipuláción, a hazudozásokon; amikor a lelked hangjára figyelsz a TV reklámjai helyett; amikor tudod, hogy a susogó fák igazabbat mondanak, mint az iskolakönyvek lapjai; amikor már nem tudják lenyomni a torkodon az egyre kétségbeesetten aranyba csomagolt, istenített káoszt; amikor inkább a természetbe mész hétvégén a bevásárlóközpont helyett; amikor úgy érzed, nem ez az, amit keresel; amikor mások nem értik, miért nem állsz neki szépen, hagyományosan munkát keresni; amikor elvágyódsz valami után; amikor nem is tudod, mi az, ami belül majd’ szétfeszít, nyugtalanít, akkor…:
Megérkeztél.
Fekete bárány vagy, aki nem illik bele a modern kapitalizmus-liberalizmus-szétfacsarodottizmus-degeneráltizmus-agymosottizmus olvasztótengelyébe. Fekete bárány, akiről leolvadt a fehér festék, és most ott áll a csordában, feszült figyelemmel körülvéve, a birkák közt. Mindenki úgy néz rád, mintha őrült lennél. Mi bajod van? Hisz’ van fű, finom, víz is, szabadon mehetsz amerre akarsz az elektromos kerítésen belül.
Nem értenek…nem közéjük való vagy. Mi legyen? Maradj? Menj? Merre menj, hol van a hazád, az igazi? Hol van a te csordád, a közösséged, ahol hasonszőrűekkel találkozhatsz, dolgozhatsz, alakíthatsz ki a saját értékrendszerednek megfelelő életet? Minden olyan ismeretlen, minden olyan bizonytalan, minden összetörött benned amiről addig azt hitted, hogy a valóságod, a jövőd, mot rádöbbentél, hogy mindez csak beléd kondicionált kulturális és népi minta, aminek nem kell megfelelned, nem kell követned.
Van saját utad. Saját történeted van, csak te választhatod, hogy mi legyen az. Azzal a mondással növünk föl: “Járt utat a váratlanért el ne hagyd!” Bölcs mondás, de túlságosan behatárolt, és behatárolt gondolkodásra tanít.
Ne félj a járatlan úttól- csodálatos helyekre visz. Helyekre, melyek csak arra várnak, hogy felfedezd őket.
The more I dive into this world, the more my eyes start to open. The more my eyes open, the more I dive into this world.
One who lives an everyday life in this modern society would not think what kind of revolution, ready-to-was-away-everything power is growing under the surface. Grassroot -events, ecovillages are popping up out of nowhere, doing their jobs in silence, working on their self-sustainability, the people living there are shaping themselves, trying to improve themselves, do something great in this world. People, groups of people who decided that they didn’t want to go on like that and realized that absolutely nobody can stop them, it all depends on them- all, what happens, depends on them. Although it is not (yet) possible to change or redeem the world they still follow the ‘think globally-act locally’ principle and move away, leave the rat race behind, the exploitation and start a different, new life. You would not guess but there are thousands and thousands of ecovillages on Earth – their members are connected by permaculture or religion or way of thinking or some other common thread. You would never guess, there are ashrams, thousands and thousands all around the world, not just in India but in Europe as well where people tend to live nature-friendly, as humane as possible with Mother Earth and other living beings. Retreated, far from noise, fuss, outrage…you wouldn’t think.
One of my old lessons is ringing in my head now, a former friend said to me: “You think you are alone, weak, tiny, what you do or how you live has no significant impact on the world…? Look at the starry sky. Whether a star is wondering about? The star most likely feels alone in the dark sky, since it is shining so brightly that it suppresses the other distant stars’s bright light. Billions and billions of stars think this … while shining the dark sky, creating the Milky Way and beyond… You are not alone. You are a star with many million star companions. And your light matters. Even if you don’t see that the others exist , in fact, the others are shining.”
When we get to a certain point in our lives, we have to choose. To follow the path -school, university, work, pension; student loan, minimum wage, living from bill to bill, earning more only if we crawl over others ad tread on them, then pay for most of the small pension for 8 different medicaments and the remainder goes to pay the TV bill and get white bread to eat…-which is already paved for us.
And if we don’t, we’ll become a black sheep of the society. We do not listen to politicians, we do not listen to the media, we do not listen to the limiting, outdated rules… We resist quietly. Then there is a way to quit, or at least we try to quit society, to see it through, not to attend the rat race, to smartly use the system… This is what nomads do (digital and other kind), or students – young people who participate in various, EU or governmental supported programmes, with a growing number of volunteers worldwide. The primary importance is not material in our world. We have overcome our conditioned, pre-created vision (school-university-slavery, retirement-death) in which we serve the system as a slave; the manipulation we have been fed since we are born (‘this is the real world, there is no more, these are its frameworks, you have to fit in here otherwise the society obstracizes you and there is no worse than that’). Our moral attitude does not agree with the existing system, its social, economic and environmental consequences. We see the bigger picture, we see the fear-led political struggle between the big and small powers, as a result of which, however it ends, the people of the street will pay the price for, in which the ecosystem is exploited to become a wreck, in which all living and inanimate is just a commodity, in which people are slaves and they have no power over their lives- but they believe they have-they have to face more and more abominate advertisements day by day in which they can make a choice between palm oil chocolate and palm oil chips, between the one and a half or the three percent fat milk, by contributing to the regular rape and exploitation of cows, to the murder of calves, not even trying to cover the truth from our eyes…
We are the ones who see all these and take advantage of loopholes, some even ride the last waves of the still standing-startedtocrumble financial system, while others go deeper into the clearest separation from the system (nomads, members of ecovillages to an extent).
When you are not like the others, when you want more in life than they want you to want; when you look farther than the horizon being painted for you; when you see through the manipulation, lies; when you listen to the voice of your soul instead of the TV advertisements; when you know that the whisper of the trees is more true than the pages of the school books; when you are no longer taking their desperately- wrapped- into- gold- divinized chaos; when you dwell into the nature instead of the shopping centers on the weekends; when you feel this is not what you are looking for; when others do not understand why you are not doing well, why don’t you just go and look for some job; when you yearn for something else; when you don’t even know what’s going on inside of you what makes you’re worried, then…
You have arrived.
You are a black sheep who does not fit into the melting axis of modern capitalism-liberalism-degeneration-brainwashism. A black sheep, whose white paint has melted, and is now standing in the herd, surrounded by tense attention, amongst sheeps. Everyone looks at you as if you went mad. What’s wrong with you? Sith there’s grass, fine, water, you can go anywhere you want within the electric fence.
They don’t understand you… you don’t belong to them. What’s next? Staying? Leaving? Where do you go to, where is your home, the real one? Where is your herd, your community, where you can meet like-minded people, work, create according to your own value system? Everything is so unknown, everything is so insecure, everything is broken in you that you thought was your reality, your future… you have realized that all of this is just a cultural and national pattern that you don’t need to suit, you don’t have to follow.
You have your own way. You have your own story, and only you can choose what it will become. We grow up with the saying: ‘Don’t leave your way to the unexpected!’ it is a wise advice, but too limited and teaches us to think limited.
Do not be afraid to take unbeaten path- it leads you to wonderful places. Places which has been just waiting to be discovered by you.
kaland az életed - your life is an adventure 