Szóval hol is voltam az elmúlt 3 hétben? Portugáliában! Mit kerestem ott? Keresni nem kerestem semmit, helyette dolgoztam, kreatívkodtam, segítettem létrehozni egy fesztivált.
Egy Youth Exchange program keretében mentem ki, sok más társammal együtt. Dániát heten képviseltük, de jöttek Máltáról, Romániából és persze jelen voltak portugál önkéntesek is. Összesen 13 különböző nemzet vett részt a programon, létrehozva egy igazán nemzetközi közösséget.
A helyszín az Ananda Kalyani Master Unit volt Portugáliában, közel Covilhához, egy köpésre Paultól. A nem is túl nagy távolban a Serra de Estrela ormai meredeztek, mindenhol fenyvesek takarták a domb- ill. hegyoldalakat. Ez a kis, völgyben megalapított közösség amint megvette a területet (egy egykori közösség elhanyagolt, romokkal teli, burjánzó völgyét) azon dolgozott, hogy valami minőségit alapítson ott és új életet leheljen a területbe, békében és harmóniában éljen környezetével, terjessze az Ananda Marga eszméket és gyakorlatokat, aminek célja a mindenki számára jobb élet, az erőforrások egyenlő megosztása a Földön. Elég utópisztikus gondolatok, de nem-e a változások korát éljük most, amikor leomlanak az előző rendszer vastag falai és utat tör a fény egy új korszak számára? Miért ne ragadnánk meg ezt a lendületet és vetnénk bele magunkat aktívan a javító szándékú tevékenységekbe? Mindenki amennyit tud.
A program egymás megismerése, különböző workshopok, Johari window, tánc volt, mielőtt bele kezdtünk volna az igazi munkába. A 19 ott töltött nap alatt lehetőségünk volt egymás vállán sírni és nevetni, hajnali folyóban fürdést végezni, meditálni, jógázni, mély beszélgetéseket folytatni és lenézni Portugália legmagasabb pontjáról. Reggelente összegyűltünk és gyors játékokat játszottunk a felébredés céljából, bár volt aki már hajnali 5 óta fent volt hogy a személyes gyakorlatait végezze.
A fesztiválon, ami 4 napos volt egymást váltották a koncertek, beszélgetések, zenés és táncos lehetőségek. Tartottak dadák (cölibátust fogadott férfi szerzetesek) előadást a meditációról, lehetőség volt személyes konzultációra, az étel szattvik volt (élettanilag pozitív hatású a szervezetre és a tudatra), a forróság elől (alkalmanként akár 40 fok! de minimum 30) a hűvös folyóba menekült a tömeg. Tömeg? Nem is igazán, mintegy 90 résztvevő volt jelen a baráti hangulatú fesztiválon, mellette összesen kb. 30 önkéntes (köztük ugye mi) volt jelen és élvezte a programok sokaságát.
A kezdés előtt rengeteg, változatos munkát kellett elvégezni, világítást juttatni a fesztivál kiterjesztett területére, dekorálást végezni, felépíteni jurtasátrakat és egy tipit, platformot építeni, locsolófelszerelést beüzemelni, árkokat ásni és betemetni, felépíteni a fesztiválkonyhát és pakolni, pakolni, takarítani és pakolni. Mi, önkéntesek amellett, hogy részt vettünk a fesztivál előkészítésében, azokat a mindennapi teendőket is elláttuk ami a közösségben éléssel járt (wc takarítás, reggeli, ebéd, vacsora-főzés és utána eltakarítás, szociális médiában aktívkodás). A fesztivál idejére különböző beosztásokat kaptunk- voltak akik a szelektíven gyűjtött szeméttel dolgoztak, mások a wc-re vigyáztak (ebben a csoportban voltam én- hatalmunk volt!), egyesek a parkolóban tartották a frontot, mások a színpadért feleltek vagy a bárban állták meg a helyüket.
Kétszer 3 órás műszakban dolgoztunk, ami elviselhető volt a hőségben, ráadásul rövidke szüneteket tartottunk a felfrissülés érdekében, amikor is gyümölccsel, rengeteg vízzel hűltünk, vagy egyszerűen csak csobbantunk a vízben. Sajnos a fesztivál közepén hirtelen nagyon kellemetlen megfázás lett úrrá rajtam, taknyoztam és köhögtem egyszerre, előtte pedig a nyakamat húztam meg amit az önkéntesek közül rengeteg ember próbált meg orvosolni random masszázsokkal. Fizioterápiás krémet is kaptam, illetve a megfázásra propolisz sprayt. Még mindig köhögök alkalmanként, de kezdek újra a régi lenni, kezd a por kiürülni a tüdőmből, úgy érzem.
Az estéket igyekeztem felhasználni futásra, merthogy a félmaratonra készülnék, vagy mi a fene-csak fogtam magam és felkaptattam az első elérhető földútra én nemsokára csodálatos látványban volt részem! Nagyrészt erdei fenyves borította a területet, néhány mediterrán fajal amiket nem ismertem. De volt levendula, volt hanga, volt orbáncfű és kismillió egyéb aljnövényzet az erdők szélén. Rengeteg szeder állta utamat olykor, ragacsos levelek, illetve alkalmankénti méhkaptárak késztettek visszafordulásra. A kilátás elképesztő volt, hegyvonulatok amerre a szem ellát, a völgyekben picinyke falucskák.
A fesztivál után még maradtunk pár napig, ezek a napok sokkal nyugodtabbak voltak mivel nem kötött minket határidő. Volt időnk pihenni, tanultunk egymástól és a végén eljött a búcsúceremónia-de valahogy sokunkban az az érzés erősödött, hogy nem ez az első és utolsó alkalom, hogy látjuk egymást!
Pár szó az Ananda Marga mozgalomról:
Az Ananda Marga szocio-spirituális mozgalom 1955-ben lett megalapítva Indiába, Jamalpur városába, ahol Prabhat Ranjan megalapította az Ananda Marga első fejezetét. Filozófiája erősen elutasította a dogmákat. Babonákat és olyan hagyományokat mint például a kasztrendszer. Sarkar lelki gyakorlatokat tanított az önfejlesztésre törekvőknek és támogatta követőit abban hogy állást foglaljanak a kizsákmányolás és a korrupció ellen. Az „önmegvalósítás és az emberiség” mottója vált irányadóvá emberek ezrei számára.
Néhány év elteltével a mozgalom elterjedt. Az első szerzetes 1962-ben lett felavatva, majd négy évvel később az első szerzetesnő. A legtöbb Ananda Marga legtöbb tagja világi személy, köztük diákok, házaspárok, egyedülálló felnőttek stb. A szerzetesek és apácák, akik életüket szentelték a szociális szolgálatnak. 1963-ban Sarkar kiterjesztette a szervezetet az Oktatási, Segély- és Jóléti Szekcióval (ERAWS), és megnyitotta az első Ananda Marga iskolákat. Azt Ananda Marga elterjedt egész Indiában, orvosi klinikákban, a táplálkozási programokban és a katasztrófavédelmi csapatokban segédkezve.
Ma Ananda Marga olyan világméretű szervezet, amelynek európai, amerikai, afrikai, ázsiai és ausztrál ágaiban spirituális és társadalmi tevékenységet folytató központok vezetnek iskolákat, gyermekotthonokat, egészségügyi vidékfejlesztési és jóga központokat. A misszió a harmadik világban is fut. A hálózatban dolgozó elhivatottak az emberiséget szeretnék szolgálni nemzetközi, ökonómiai és ideológiai határokon túl.
So where was I in the last 3 weeks? In Portugal! What have I done there? I was not looking for anything, I have been working, using my creativity, I helped creating a festival. https://anandafestival.pt/?lang=en&fbclid=IwAR3GiidJRfZ9OUq94dKQqF4GXWwKkQr2p_KSoanGTXtQxGjYifwG9ocwo2Q
The European Union Project called Youth Exchange was sponsoring me and many young fellow Euopean citizens from Denmark (7 persons), Malta, Romania and of course, Portugal, to participate. All together we were representatives of 13 different nationalities.
The venue was the Ananda Kalyani Master Unit in Portugal, close to Covilha, a stone’s throw away from Paul. In the not too huge distance the pinnacles of the Serra de Estrela was steeping over us, with dense pine forests covering the hill- and mountain-slides. When this little community purchased the land with its ruins (a couple of houses of a used-to -be community) from the start it worked on to create a new, qualitative life; to live with peace and harmony with its surroundings, to share the ideology and practices of Ananda Marga which aim to create a better life for every one, the equal share of resources on the planet. Quite utopistical aims, but are we not living the time of transformations now, when the thick walls of the current systems are shaking and the light is breaking throught the cracks for a new era? Why would we not jump on the waves of this momentum and sep out to actively make things better? Every one of us whatever we can do.
At the beginning, we took time to get to know each other, enjoyed some workshops, got to know the Johari window, danced together and then started the real work! During the 19 days spent there we had the chance to cry and laugh on each others’ shoulders, swim in the river inat the dawn, meditate , do yoga exercises, have deep conversations and look down from the highest peak of continental Portugal. At the mornings we got all together and started the days with games in order to wake up fully- although there were many who already stared their days at 5 am. For their personal practices.
On the 4 -day long festival, the concerts, discussions, musical and dance sessions were in quick interchange. So called “dadas” (male monks who promised celibacy) were holding talk about various topics such as meditation, offered opportunities for personal consultation; the meals were sattvik (which means that it has a positive effect on mind and body), the people found shelter in the cool water of the river, flowing just by the property from the heat (around 30 degrees, sometimes reaching up to 40 celsius). Crowd? Not really, there was around 90 guests plus the 30-like volunteers (including us, Youth Exchange volunteers).
Before the festival many, different jobs needed to be done: illumination on the extended area of the festival, decoration, building the jurts and a tipi, building a platform, set up the irrigation system, digging up trenches and covering them, building up the festival kitchen and organizing, organizing, cleaning and organizing. Us, the volunteers besides the participation of the preparation of the festival also had the daily tasks to fulfill: (cleaning the toilet, preparing food and cleaning up, posting on social media). We had different chores during the festival-the selectively collected trash was taken care of one team, others were working to clean the toilets, (one of them was me.and we had power!) some where sitting in the parking lot navigating the cars, still others were responsible for the stage or were working in the bar.
Our schedule was different, me, particularly, was working in a 3 hours long shifts which was bearable in the heat, we also had some breaks in order to freshen up with fresh fruits, drinking water or just jump into the river. Unfortunately in the middle of the festival I got some cold, with sore throat and running and blocked nose at the same time with some coughing and, before all that I somehow pulled my neck in a way that it was blocked for several days and was very painful to move, impossible even. MAny volunteers were trying to help me with massage, I even got a physiotherapeutic cream and a propolis spray to use. I am not perfectly healthy yet, I still cough occasionally during the day but I am about to be the old one again, the dust is getting out of my lungs, I feel like.
I was trying to use the evening to run/jog, because I am about to prepare for the half marathon- so I just got myself together, as we say and got up on the first available dirt road and soon I reached a tiny peak and earned an amazing view! Mostly pine forests were covering the hills and some mediterranean species what I had not known. But there was lavender, Ericacea, Hypericum and thousands of other herbaceous plants in the undergrowth at the edge of the forests. Many blackberries was in my way when I entered unknown paths, sticky leaves or occasional beehives made me turn back. The view was amazing, wherever the eyes could see, miniature villages lying in the valleys.
After the festival we had stayed some more days which were calmer hence deadline was not our concern anymore. We had some time to rest, learnt some things from each other and at the end we had the closing ceremony- with the growing feeling in us saying it is not the first and last time to see each other!
The beginnings of Ananda Marga take us back to India in 1955, where Prabhat Ranjan Sarkar organized the first chapter of Ananda Marga. His philosophy strongly rejected dogmas, superstitions and conventions such as the caste system. Sarkar taught spiritual practices for self-development and urged the aspirants to take a strong stand against exploitation and corruption. The motto “Self-realization and service to humanity” became the guiding ideal for thousands of people who were attracted to the universal vision of Ananda Marga.
After a few years, the movement had spread. In 1962, P.R. Sarkar initiated the first monk of Ananda Marga. The creation of the order of nuns followed in 1966. Most members of Ananda Marga are lay people, including students, married couples, single adults, etc. The monks and nuns, who have dedicated their lives for social service, serve as full time workers of the mission and are instrumental to Ananda Marga’s expansion and existence. In 1963, Sarkar expanded the organization with the Education, Relief, and Welfare Section (ERAWS) and opened the first Ananda Marga schools. As Ananda Marga spread all over India, the scope of Ananda Marga’s social service grew to include children’s homes, medical clinics, feeding programs and disaster relief teams. AMURT (Ananda Marga Universal Relief Team) was started in 1965 and since then has been an ever-present participant on the disaster relief scene.
Today Ananda Marga is a world-wide organization with spiritual and social activity centers in its branches in Europe, America, Africa, Asia and Australasia. The mission runs schools, medical units, children’s homes, rural development projects and meditation and yoga centers, and is a leading global agency for social development and progress with particular emphasis in the third world. It is now a vibrant global network of men and women whose desire is to serve God by serving humanity, across national, economic or ideological barriers.
(a fényképek nem sajátok, beleegyezéssel publikáltak/ I do not own the photos, courtesy from the volunteers who contributed)
kaland az életed - your life is an adventure 